IX. rész

Sziasztok! Végre megérkezett a következő rész! Rossz az idő, szóval össze tudtam hozni egy rövid fejit. Ha érkeznek kommentek hamarosan jön a folytatás! Ja, és egy kis +18 is fellelhető benne, vigyázat! ;)


-Jó volt Kellannal? - nyögte szemeimbe nézve, vágytól elfúló hangon - Mert ez annál jobb lesz... Sokkal. - majd határozott mozdulattal hatolt belém, úgy, hogy megszólalni se bírtam. Egyrészt voltam meglepett és dühös is, viszont abban a pillanatban a vágyaim uralták az egész testemet, így csak élveztem Őt.

A kezdetektől eszeveszett tempót diktált én pedig már pár perc múlva majdnem elmentem. Húzni akartam a dolgot, átfordíttam magunkat, így most én kerültem felülre. Vadul csókoltam meg, miközben kemény férfiasságát kivettem magamból és bejáratomnál kezdtem vele körözni. Mikor nem bíruk tovább, lassan merültem el benne és lassan, lágyan ringatóztam az ölében. Ő felült, fenekembe markolva ösztönzött gyorsabb tempóra. Nem engedelmeskedtem neki. Szorosan simultam hozzá, miközben még mindig tövig benne voltam. Kezeimmel és lábaimmal öleltem az egész testét, csakúgy mint ő engem. Annyira odaadóan simultunk egymásnak, mintha már évek óta ismernénk egymás vágyait. Nincs benne semmi tartózkodás, semmi feszültség, csak a tiszta vonzalom. Fejeimet a vállaira hajtottam és izgatóan susogtam a fülébe:

-Nem feküdtem le vele. Csak téged kívánlak! - majd megmozdultam és gyorsabb tempóban kezdtem rajta lovagolni. Kis idő múlva el is ért minket a beteljesedés, s sikongatva éreztem, ahogy belém löveli sűrű, forró nedveit.

Még pár percig meghitten csókolóztunk a liftben, de el kellett válnunk egymástól, így is elég kellemetlen lesz kiszállni egy kis időre menedéket nyújtó kuckónkból. Így elgondolva elég fura helyszínt választottunk az első szexhez. Mert, reméltem nem ez volt az utolsó együttlétünk. Senki mással nem éreztem magam olyan jól, mint vele, pontosan tudja mire vágyom és minden érintésétől lángol a bőröm.

Vonakodva kapkodtuk fel magunkra ruháinkat, ami elég nehéz volt, úgy, hogy Rob minden pillanatban engem bámult és amikor csak tehette megérintett, újra felkorbácsolva vágyaimat.

Felöltöztünk, elindította a liftet, majd odalépett hozzám, kezeivel közrefogta arcomat és olyan édes búcsúcsókot adott, hogy azt hittem ott menten összerogyok. Egészen addig kényeztettük lágyan egymást ajkait, még ki nem nyílt az ajtó, melynek mentén már igencsak népes tömeg várakozott.

Meghökkenve néztek ránk, de Rob pár szúrós pillantással intézte el az összeset, majd még egy utolsó pillantást vetve rám tűnt el a folyosón.

Bódultan battyogtam el a szobámig, nem bírtam kiverni a fejemből a liftben történteket. Sokat gondolkodtam a helyzeten, de csak arra jutottam, hogy - ami már eddig is nyilvánvaló volt -: Rob megőrjít!

Szobámba érve gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, majd egy kényelmes és egyszerű - csőfarmer és top - összeállítást kaptam magamra.

Épp indultam volna át apám szobájába, aki bizonyára már kis híján rám küldte az FBI-t, mikor valaki kopogtatott. Reménykedve futottam ajtót nyitni, bízva benne, hogy Ő vár rám a túlsó felén, de csak Ash izgatott arcával találtam szemben magam.

-Ma este bulizunk! Az egész stáb! Készülődj! - közölte egyszerűen, majd robogott is tovább. Éreztem, a mai este sem lesz semmi... Vele.

VIII. rész

Kinyílt a liftajtó és megláttam, amint Robert a folyosón annak a liba szoknyája alatt matat, miközben egymás torka mélyét vizsgálgatják. Iszonyat dühös lettem és rámört az undor is így ki kellett adnom magamból azt a rengeteg mennyiségű alkoholt, amit az este fogyasztottam el. A lift sarkába sikerült csak befordulnom, Kellan pedig felfogta a hajamat és a homlokomat törölgette. Időközben Pattinson is észrevett és aggódó képpel, a nőjét félrelökve futott oda hozzám. Már nyújt volna az arcom felé mikor szavaimmal megállítottam:

-Hozzám ne merj érni! - üvöltöttem - Főleg ne ilyen kézzel. - néztem rá undorodva.
-Mi a baj? Beteg vagy? - aggodalmaskodott, de kezét visszahúzta.
-Jól voltam még meg nem láttalak azzal a ribanccal. - kiáltottam magamból kikelve - Legalább az ajtóig bírtad volna ki te farok! - majd Kellan-hoz fordulva csendesebben szólaltam meg - Aludhatnék ma nálad? - tudtam, hogy ez most betett Robnál, de ha ő így, én úgy.

Kel szótlanul kapott fel karjaiba otthagyva Őt, én pedig szorosan hozzásimultam izmos testéhez. Még nem voltam túl jól, így fejemet is mellkasára hajtottam, hadd legyen még szarabb Neki.

Beérve a szobába, ami ugyanolyan volt, mint az enyém, kivéve a színvilágát, az ágy felé sietett és letett rá. Én fáradtan borultam a puha paplanok közé és fél percre rá már semmit se érzékeltem magam körül.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Csak fehérnemű volt rajtam, így megijedtem, hogy esetleg valami olyasmit csinálhattam Kellannal, de aztán beugrott a tegnap este. Megint rosszul lettem, viszont most érzelmileg. Nem tudtam, mit érzek Robert iránt. Olyan fura a helyzet, ahogy ő is mondta, valamiért mindig vele szeretnék lenni és... vele is leszek! Eldöntöttem, amint kipihenem a másnaposságot, hozzálátok tervemhez.

Miután felkaptam a tegnapi cuccaimat, kibattyogtam a hálószobából, az én Kel macim pedig a konyhapultnál ült kávéját szürcsölgtve. Mikor meglátott felragyogott az arca, majd odajött jól megölelgetni.

-Jó reggelt, csipkerózsika! - köszöntött óriási vigyorral a képén. El nem tudom, hogy bír állandóan ilyen jókedvű lenni.
-Neked is! Bocsi a tegnapiért. - sütöttem le szemeimet.
-Ne viccelj! Vicces vagy berúgva. - húzta az agyam.
-Te is! - adtam az arcára a puszit - De most megyek, apám már biztos keres. Majd találkozunk! - azzal válaszát se várva rohantam le a szobámba.

Már épp csukódott volna be a liftajtó, mikor odaértem hozzá, ám mikor benéztem, jobbnak láttam visszavonulni. Persze, hogy Ő állt ott. Ahogy észrevett, nem engedett és visszahúzott a liftbe, majd megnyomta a stop gombot.

-Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? - hápogtam teljesen meglepődve.
-Ss! - csitított, azzal végigsimított a karomon, melytől persze libabőrös lettem. - Csak azt, amit te is akarsz! - suttogta, majd átfogta kezeivel a derekamat. Kész, végem volt. Teljesen elgyengültem tőle. Lehajtottam fejemet, de ő finoman állam alá nyúlt és mézédes csókot lehelt ajkaimra. Az egész testem remegett, szívem majd kiugrott a helyéről. Nem érdekelt már semmi se, csakis MI, így átkaroltam a nyakát és kicsit szenvedélyesebben viszonoztam csókját.

Nem bírtuk tovább, fenekeimbél fogva megemelt, én átkulcsoltam lábaimat a derekán, s hozzáláttam ingje levételéhez. Csupasz mellkasára csókokat leheltem, ő pedig nekidöntött a lift falának, úgy élvezte szám játékát. Kis idő múlva meztelenül vártam már, hogy végre teljesen az övé legyek, de akkor hirtelen megszólalt...

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Először is köszönöm, hogy egyre többen jöttök a lapra. :) Jól esik.

Amiért írok az az, hogy szombattól elutazok egy hétre. Viszek laptopot, de nem lesz rá időm, hogy minden nap új fejezetet hozzak. Szabadidőmben persze megpróbálok összehozni valamit és akkor hozni egy kis részt. DE! Ahhoz az kell, hogy lássam, hogy jöttök, írtok, stb! ;)

A következő fejezetet pedig holnap hozom. Puszi, Cassie

VII. rész

Rob vonakodva engedett el, de mindketten tudtuk, nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy egymásnak essünk.

Kint maradtunk még beszélgetni mivel a Drága nem nyugodott le, ha értitek mire gondolok. Mindenféléről fecsegtünk, leginkább a zenéről. Ő gitározni és zongorázni szeret, én pedig énekelni. Azt mondta egyszer szívesen meghallgatna és akkor összeállhatnánk. Igazából máshogy is "összeállhatnánk" - jött elő perverz énem - ha már annyira szeretné...

-Amúgy... - szólalt meg váltva a témát, mialatt már vagy az ötödik cigijét szívta - Nem fogom bevenni a ti kis színjátékotokat azzal az inassal. - Micsoda?! Hogyan jött rá? Próbáltam legyűrni meglepett arckifejezésemet, majd nyugodt hangon szólaltam meg.
-Nem inas. - tájékoztattam - És én se a tiéteket azzal a... hmm... kurvával? - mosolyodtam el gonoszul.
-Regina jó ember! - nyomta el cigijét, majd villámokat szóró szemeivel mászott bele az arcomba.
-Csak úgy mint Alberto. - köptem oda neki a szavakat.
-Tökéletes! - nevetett fel gúnyosan.
-Az! - majd mentem volna vissza a többiekhez, de elkapta a karomat.
-Akkor feljössz ma? - kérdezte reménykedve.
-Már miért mennék? - tettem csipőre kezeimet - Ott van neked Regina! - vágtam neki dühösen - Most komolyan mit akarunk mi egymástól?
-Én... - tétovázott - nem tudom. Nem is ismerlek, de valami megfogott benned. - túrt bele hajba. Olyan édes volt. De nekem ez nem elég.
-Tudod mit Rob, majd akkor beszélhetünk, ha végre eldöntötted mi a szándékod velem. - majd elviharoztam de az ajtóban még visszaszóltam neki: - Ja, és jó szórakozást azzal a ribanccal, bár valaki más jobban el tudna szórakoztatni. - kacsintottam rá és visszamentem az asztalhoz, ahol rögtön Kellan csipkelődése fogadott.

-Na mi az kislány, beragadtatok a wc-be Robbal? - tudakolta meg pajzán vigyorral a fején.
-Elég, Kellan. - szóltam rá. - Kérek valami erőset! - szóltam oda a pincérnek, aki már le is tett elém egy tequilát.
-Lina, apád üzeni, hogy ők már felmentek, de te nyugodtan érezd jól magad. - közölte Jackson. Jézusom, az apám! Teljesen elfeledkeztem róla. Mi van, ha meglátott minket azzal a farokkal?
-Nocsak, apuci milyen engedékeny! - kotyogott közbe Kel. - Reméljük a forgatás közbe is ilyen lesz!
-Igen, de nem hiszem, hogy apád így értette a szórakozást. - fordult felém Ashley a pohárra mutatva. - Mi a baj szivi?
-Semmi. - vágtam rá túl gyorsan. Időközben Robert "mástszeretekdeazértmegdugnálak" Pattinson is visszaérkezett és ribancával egyetemben rám se nézve hagyta el a termet.

Lassan a többiek is felszállingóztak, én pedig egyre nyomtam magamba a tömény piát. A végén már csak Alberto és Kellan maradt lent velem. Ő is igencsak berugott, osztozkodott velem bánatomban. Alberto maradt az alkoholmentes koktéloknál, mivel neki munka volt pár óra múlva, így nemsokára szintén felment lepihenni.

Kel-lel nagyon jól éreztem magam, hülye vicceket mesélt és az is rátett egy lapáttal, hogy mindezeket kicsit kótyagos állapotban adta elő. Mikor már teljesen fejünkbe szállt az alkohol, jobbnak láttunk távozni, mivel a maradék ember igencsak furcsán méregetette a mi kis párosunkat.

Elbotladoztunk a liftig, majd Kellan megnyomta a 6-os gombot. Gondoltam hozzá megyünk, de ilyen állapotban gondolkozni se bírtam. Aztán egyszercsak közelebb jött hozzám és olyan dolog történt amire totál nem számítottam...

VI. rész

Leültettem magam mellé Alberto-t, miközben mindenki kíváncsian fürkészett minket.

-Ő meg ki? Külsősök nem jöhetnek be! - szólalt meg Robert hidegen. Szivi, tudom én, hogy nem az zavar, hogy bejött, hanem, hogy ki ő. Válasz gyanánt csak egy szúrós pillantást löveltem felé, majd a többiekhez fordultam.

-Srácok, hadd mutassam be a barátomat, Alberto-t. Itt dolgozik a szállodában. - méltóságteljesen Robra néztem aki majd összeroppantotta poharát. Mi a fasz van vele?!

Mindenki kedvesen bemutatkozott neki, kivéve egy valaki... az én féltékeny kis szupersztárom. Regina szemei majd kidülledtek, úgy figyelték a "pasimat", kedvem lett volna megismertetni az öklömmel. Tuti le tudnám gyűrni ezt a kurvát.

Félretéve féltékenységemet Ashley-vel és Kristen-nel kezdtem el beszélgetni, akik nagyon aranyosak voltak. Krisben pozitívan csalódtam. Azt hittem teljesen oda van Robért, de mint elmondta, öt éve van barátja, akit nagyon szeret. Ash mindig csak beszél, akkora energiája van, hogy az hihetetlen. Megígértette velem, hogy a héten elmegyek vele vásárolgatni, amire nem volt kifogásom. Neki nem lesz annyi munkája, mint a két főszereplőnek, mivel a többi Cullen csak belső jeleneteket jöttek ide forgatni.

Miközben a csajokkal a legújabb Hollywood-i pasifelhozatalt taglaltuk, néha-néha Robék felé sandítottam. Elég vicces volt a felállás. Regina Robert ölében ült, karjait nyakán átvetve, közben Alberto-val flörtölgetett. Robot nem nagyon érdekelte barátnője tevékenysége, annal inkább az enyém. Folyton engem bámult, ami már kezdett kiakasztani. Így néz, mikor tudja, hogy nem lehet közöttünk semmi, mivel elvileg mindketten foglaltak vagyunk. De ideje lesz Reginát kiiktatnom, mert zavaró tényező.

Ashley-éktől elnézést kérve bújtam vissza Alberto karjai közé és mohón csókoltam meg. Ha már lúd, legyen kövér. Akciónkat Robert szakította meg, aki az asztalt majd fel döntve állt fel és kért elnézést, hogy cigizni megy.

Itt az én időm. Kibontakoztam szeretőm karjai közül és mosdóra hivatkozva a terasz felé lépkedtem. Mikor elhaladtam hallottam még Kellan öblös nevetését. Most vagy arra érti, hogy rájött, Rob után megyek, vagy, hogy az teraszon keresem a wc-t. Oké, utólag hülye kifogás volt.

A külvilágot kizárva léptem a cigizőbe. A falnak nekidőlve szívta azt a szart. Nyakkendője félre volt csúszva, kócos haja ezerfelé meredezett. Meg még ki tudja mije. Na elég, te beteg vagy Lina! Mentségemre szóljon, tényleg irtó dögös volt ebben a helyzetben.

Közelebb mentem hozzá és cipőm kopogására felkapta a fejét. Dühösnek látszott. Mikor tíz centi távolságra lehettem tőle, váratlan dolog történt. Csipőmet megragadva fordított meg és taszított neki a falnak. Ellentmondást nem tűrően smárolt le, amit kurvára élveztem. Vad volt, mégis gyengéd. Lábaimat dereka köré fontam, ő pedig fenekemnél tartott meg. Már ettől is nagyokat sóhajtoztam, amit bárki meghallhatott, de nem érdekelt. A csók után a fülcimpámat kezdte el harapdálni majd vágytól túlfűtött hangon suttogott bele:

-Mi a faszomért csinálod ezt velem?! Megőrjítesz!
-Nem tudom miről beszélsz. - tettem az ártatlan, miután végre levegőhöz jutottam. Szemforgatva tolt távolabb magától.
-Később feljössz hozzám? - kérdezte végig a szemeimbe nézve, tőlem pedig nagy izgalmamban csak egy bódult bólintás futotta. El nem tudtam hinni, mire készülünk mi az éjszaka.

V. rész

Sziasztok! Itt az új feji! Mégegyszer nagyon köszönöm mindenkinek a szép szavakat, értetek megéri csinálni! :) Na akkor jó olvasást!


Miközben ballagtam fel a szobámba elgondolkoztam a lent történteken. Úgy viselkedtem mint egy lotyó. Jézus. Mit fog rólam gondolni ezek után? Tény, hogy élvezte, de ez csak szex lenne neki, ha már érdekelném is, hisz nem ismerjük egymást.

Kerestem valami alkalomhoz illő ruhát a vacsira, miközben mindennek elhordtam magam. Arra nem is gondoltam, hogy fogok most majd a szemébe nézni. Oké, Lina, te egy határozott, laza csaj vagy! Nem lesz gond! Vagy mégis?!

A belső hangokat kizárva - eskü, kezdek begyogyózni - folytattam a készülődést. Gyorsan lezuhanyoztam, majd megmostam, megszárítottam a hajam, melyet vasalás után hátul felgumiztam. Gyors pakolást tettem az arcomra, a hosszú repülőút után gondolhatom milyen friss a bőröm. Visszaszaladtam a bőröndöm elé és magamra ráncigáltam a már előre kikészített ruhát. Egy pántnélküli, fehér top, magasított derekú, fekete miniszoknyával. Nem túl kihívó, de az alakalomnak pont megfelel. A fürdőbe visszaérve leszedtem a pakolást, megtisztítottam bőrömet, arcomra alapozót, majd púdert tettem. Szemeimet bronzos árnyalatúvá varázsoltam, ajkamat pedig cseresznyeszínűvé kentem ki. Pár spricc parfüm és már meg is voltam.

Az előszobában a tükör elé léptem, viszont valami hiányzott. Persze, a cipő is, de egy nagy nyaklánccal még feldobtam egyszerű öltözékemet. Felhúztam lakkozott, fekete magassarkúmat, felkaptam a táskámat, bezártam az ajtót és átmentem apám szobájába.

Már ott volt mindenki apa segédjeiből, csak rám vártak. Ciki. A szálloda éttermébe mentünk, ahova most csak a filmforgatás belsősei mehettek be. Apa karonfogott és egy hosszú asztalhoz terelt. Mindenki szépen ki volt rittyentve. Messziről észrevettem Kellant, aki mellett Jackson foglalt helyet, mellettük az a koboldszerű csaj ült, aztán a főszereplő, Kristen (neki utánanéztem, fő az elvigyázatosság), Rob, akinek nyakába egy szőke cicababa csimpaszkodott. Micsoda? Nője van? És ráadásul hogy néz ki?!

Arcomra próbáltam nyugodságot eröltetni, mivel már az asztal előtt álltunk. Mindenki felénk kapta a fejét. Apu gyorsan bemutatkozott mindenkinek, majd a stáb többi tagja felé vette az irányt. Szóval itt maradtam. Velük. Szuper.

-Sziasztok. Lina Arnault vagyok. Anthony lánya. Páratokkal már találkoztam. - majd sejtelmesen Kellanra mosolyogtam, aki egy mindenttudó pillantást lövelt felém.

Mindenki bemutatkozott, Kellantól, Jacksontól, Ashleytől és nagy meglepődöttségemre Kristentől is kaptam egy ölelést, a többiekkel pedig kezet fogtam. Robra nem mertem ránézni. Én az előbb majdnem letámadtam a medencénél, erre barátnője van? Már épp ültem volna le, mikor két erős kéz ragadott meg a derekamnál fogva és megéreztem Rob mennyei illatát. Gyorsan visszaöleltem, majd helyet foglaltam, miközben Regina, Rob csaja szinte megölt tekintetével. Én elégedetten rámosolyogtam jelezve igen, élvezem, hogy a pasija ölelget.

Velük szembe ültem le, így úgy néztem ki, mintha valami kihallgatáson lennék. Épp hoztam volna fel valami unalmas témát, mikor az a kígyó szólalt meg:

-És, van pasid Lina? - közben pedig lopott egy csókot Robtól, aki utánna kíváncsian bámult rám. Hogy a tökömbe kérdezhet ilyet? De nem, nem fogja felbaszni az agyam.
-Ami azt illeti... - már épp mondtam volna az igazságot, mikor Alberto-t láttam meg bejönni az ajtón - egy pillanat. - kértem elnézést és kiváló gondolat futott át agyamon.

Gyorsan odatipegtem Alberto-hoz és szorosan megöleltem. Azt hittem el fog húzódni, de nem volt ellene kifogása, sőt, kezeit a derekamra csúsztatta és büszkén szorongatott. Közeben magamon éreztem az asztal felőli pillantásokat, amit elégedett mosollyal nyugtáztam.

-Szia! - szólaltam meg miután Alberto hajlandó volt elengedni.
-Szia kicsilány! - vigyorgott. Igazából marha szexi volt ebben a zakóban, ha Rob nem jött volna közbe már rég rávetettem volna magam.
-Ne haragudj, hogy így letámadtalak csak megszeretnélek kérni valamire. - bolond vagyok, bolond vagyok, bolond vagyok!
-Neked bármit!
-Öhm, szóval, eljátszanád, hogy a pasim vagy? - néztem rá bociszemekkel. Már szólásra nyitotta a száját, mikor enyéimmel betapasztottam azt. Szenvedélyesen csókolt vissza, így már tudtam, nyert ügyem van. Hátam mögül hallottam egy hangos fogcsikorgatást, reméltem, a megfelelő személyhez tartozót.

A mi kis akciónk végeztével Alberto rám kacsintott, én pedig az asztal felé kezdtem húzni, féltékennyé tenni kiszemeltemet.

..

Sziasztok!

Bocsi, hogy tegnap nem hoztam a frisst, de az az igazság, hogy kicsit elment a kedvem. Egy normális kinézetet se tudok összehozni a blognak. Még tanulnom kell benne. Úgy, mint az írásban is. Nem tudom, hogy érdemes-e időt szánnom rá. Pár emberen kívül (akiknek nagyon köszönöm <3) senki se ír semmi véleményt, így nem tudom jó-e amit csinálok. Magamnak meg nem szeretnék írogatni, annak ott a napló.

Fogalmam sincs mi lesz most. Gondolkodok. Cassie

IV. rész

Odasiettem a bőröndjeimhez, hogy valami kényelmes, ámde dögös cuccot találhassak a városnézésre. Választásom egy nyári, nyakbaakasztós miniruhára esett, ami alá felvettem az egyik bikinimet. Zöld vászontáskámba bepakoltam törölközőt, naptejet, mobilt, pénzt, belebújtam a gladiátorszandimba, felkaptam egy napszemüveget, bezártam az ajtót majd tipogtem is volna a liftek felé, ha menetközben valaki karjaimat megfogva nem ránt vissza. Ijedten fordultam "támadóm" felé, aki nem más volt, mint Joshua.

-Baszki, ne ijesztgess már! - förmedtem rá.
-Hová siet a kisasszony? - vont kérdőre, miközben kiszabadítottam karomat szorításából.
-Sétálni. - feleltem egyszerűen.
-Lina, apád szólt, hogy ne menj messzire, mivel este közös vacsorán kell részt venned. Tudod, olyan ismerkedő est a színészekkel. - Édes istenem, akkor ő is ott lesz. - Szóval, ha megkérhetlek, ne kószálj el a szálloda közeléből.
-Olyan jó, hogy engem mindenbe beavattok. - motyogtam sértődötten - De oké, akkor csak a kertbe megyek le. - majd elindultam liftek irányába.

Mikor leértem, valami hátsó udvarba keveredhettem. Nem volt itt senki, viszont egy csillogó vizű medence csábítóan hívogatott, így lekaptam ruhámat és már csobbantam is egyet. Úsztam egy kicsit, majd eldöntöttem, hogy kifekszek napozni. Igaz, nincs rá szükségem, mivel rendszeresen szolizok, de mi jobb a természetes színnél? Bekentem magam naptejjel, elfeküdtem, majd elbóbiskoltam a kényelmes napágyon.

Arra eszméltem fel, hogy a vízcseppek hűsítően tapadnak rám. Felsikantottam. Mi a franc, esik az eső? Kinyitottam szemeimet és hat, a medencéből kémlelő szempárba akadtam. Gondolom pont most kellett nekik bombaként a vízbe csapódniuk. Jobban szemügyre vettem őket. Te jó ég! - akadt el a lélegzetem - Ezek a Twilight-os fiúk. És... Ő is itt van. Oké, nyugi Lina, csak természetesen.

-Helló fiúk! Minek köszönhetem ezt a "kellemes" ébresztést? - kérdeztem mosolyogva, viszont közben végig idegesen liftezett a gyomrom, hogy Robert is engem bámul, de nem mertem ránézni.
-Szépségem, mindjárt kapsz még jobbat is! - felelte vigyorogva az azt hiszem Emmett-et alakító kigyúrt srác, majd kikszálódott a medencéből, egyenesen felém tartva. Megállt előttem és kedvem lett volna letörölni a képéről azt az önelégült vigyort. Csúnyán néztem rá, nem értettem mit akar s percekig néztünk egymással farkasszemet. Ő megelégelte ezt, felkapott karjaiba, majd egyenesen a víz felé rohant velem együtt. Sikítani se volt időm, mikor már a napozás után, általam hidegnek érzett víz ölelt körül.

-Bazdmeg! - ordítottam rá idegesen a srácra, miközben éreztem, nincs minden a "helyén". Lenéztem és láttam, hogy falatnyi bikinifelsőm kissé el van csúszva. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Zavartan megigazítottam a csintalankodó ruhadarabot, mire mind a hárman hangos röhögésben törtek ki. -Mondhatom, kurva vicces. - tettem karbafont karokkal a durcit, de ekkor édes bosszú fogalmazódott meg bennem.

Felmásztam a hátukra és a vízbe nyomtam őket. Mikor már a macival meg azzal a szöszivel megvoltam, Robhoz érkeztem. Ő féloldalasan elmosolyodott, majd menekülni kezdett előlem. Édes, ezt nem fogod megúszni. - gondoltam magamban, s egy ördögi vigyort villantottam felé. Ő a medence széléhez ért, így zsákutcába került. Gyorsan odaúsztam hozzá, kezeimmel elzártam menekülési lehetőségét, de ő nem akart szabadulni. Sőt, közelebb vont magához, testünk szorosan egymáshoz préselődött. Vágytól csillogó gyönyörű szemei fogva tartottak. Ekkor egy teljesen másfajta bosszú jutott eszembe. Csábosan megnyaltam szám szélét, kezemmel végigsimítottam mellkasán egyre lejjebb haladva, mikor elértem már-már igencsak ágaskodó férfiasságát. Hozzádörgölőztem és elkezdtem simogatni alsógatyán kívül. Mikor már nem bírta tovább megeresztett egy apró, férfias morgást, ezután rákacsintottam, majd kiszabadulva karjaiból visszaúsztam a fiúkhoz. Lehet erős volt kicsit, de olyan jó játszadozni vele kicsit. Jackson - ugyanis időközben bemutatkoztunk egymásnak - csak egy apró köhintést engedett meg magának, viszont Kellan hangosan nevetett és füttyentgetett.

Az incidens után úszkáltunk meg beszélgettünk még kicsit, Rob közben feltűnően vislatott még mindig a medence széléről. Fel van izgulva a kicsi fiú... Kellan nagyokat poénkodott ezzel, majd nekem fel kellett mennem készülődni, így elbúcsúztam tőlük egy-egy puszival. Az Övé sajnos "véletlenül" pont a szája szélére sikeredett, de mikor ő többet akart gyorsan kiugrottam a medencéből és csipőmet kecsesen ringatva elsétáltam. Menet közben még visszahallottam pár megjegyzést tőlük:

-Nem semmi ez a kiscsaj. - mondta Kellan elismerően.
-Ne is mond, megőrjít! - hallottam meg a leggyönyörűbb hangot a világon, s elégedett vigyorral sétáltam fel a szobámba készülődni az estére.

III. rész

Miután magamhoz tértem az imént átéltek után és sikerült végre lenyugtatni magam, - mellesleg közben apám megkérdezte, jól vagyok-e, nos, ha tudná, hogy édes kislánya éppen az előbb képzelgett arról, hogy majdnem leendő munkatársával szexel (aki egyébként egy világsztár), fura lenne... - már egy órányira voltunk Malé-tól, így eldöntöttem, hogy az út hátralevő részén a felhőket fogom bámulászni. De bárhová is néztem, mindenhol Őt láttam. Nem tudtam kiverni a fejemből, visszaemlékeztem milyen jól esett az érintése, simoga... Lina, állj le, hisz nem is ismered! - szólalt meg egy belső hang. Így van, el kell felejtenem!

Nagy nehezemre sikerült másra koncentrálnom, így már csak arra eszméltem fel, hogy a stewardess arra kér kapcsoljam be az övemet.

A leszállás zökkenőmentesen zajlott, felkaptuk a csomagjainkat és kiléptünk a verőfényes Malé-ra. Az az illat, a légkör, az emberek... Mind olyan pozitív volt. Már nagyon vártam mikor nézhetek körül jobban, de rögvest tuszkoltak is be egy kocsiba és a Hilton felé vettük az irányt.

A szálloda felé végig az óceán mentén haladtunk, így gyönyörködhettem abban. A parton rengetegen voltak, így elhatároztam én is minél előbb felhúzom fürdőruhámat. Mindenki olyan vidámnak, és gondtalannak tűnt ezen a kis szigeten. Jól megleszek itt.

A hotel csodaszép volt. Ahogy beléptünk az előtérbe eltátottam a számat. Oké, már rengeteg ötcsillagos szállodában megszálltunk, de ez tényleg marha szép volt. Minden olyan letisztult, világos, csillogó díszekkel tarkítva. Ami különösképp tetszett az az óriási akvárium volt, melyben szebbél-szebb, színesebbnél-színesebb halak úszkáltak. A recepción nagyon kedvesek voltak hozzánk, már-már túlságosan is. Az a nyájas, negyvenes nő szinte falta a szemeivel apámat, majd sok sikert kívánt a forgatáshoz. Aha.

Megkaptuk a kulcsainkat, én a 403-as szobát birtokolhatom. Egyik oldalamon apám, másikon Samantha, apám asszisztense fog lakni, szemben velem pedig Joshua, az egyik testőrünk. Kedves egy fazon, bírom őt.

A szobám is hasonló reakciót váltott ki belőlem, mint a hall, ha nem jobbat. Körübelül nem is egy egyszerű szoba ággyal, zuhanyzóval, meg hasonlókkal, hanem egy komplett lakosztály. Elborzadtam, mi vagyok én, valami hercegnő?! Mindenesetre élveztem a helyzetet, itt aztán nagy bulikat lehet majd csapni.

Miután végigsétáltam az én birodalmamban, elterültem az egyik bőrkanapén és vártam, hogy végre felhozzák a csomagjaimat. Pár perc múlva kopogtak. Felpattantam, majd rohantam is ajtót nyitni.

Egy fiatal, izmos, sötét hajú, kreol bőrű fiú állt előttem lehajtott fejjel, éppen a bőröndjeimmel küszködött.

-Hölgyem, meghoztam a csomagjait! - mondta betanultan, majd felkapta fejét. Tekintetünk találkozott. Egész helyes volt, sőt. Babaarcát borostája és markáns arccsontja tette férfiassá, olyan egzotikus kisugárzása volt. Tuti valami déli helyről jött.
-Köszi! - mondtam elbűvölő mosollyal, de ő még mindig csak engem mustrált. Percekig folytatta tevékenységét, így jobbnak láttam megszakítani ezeket a kínos pillanatokat. - Lina Arnault. - mutatkoztam be. Bele telt kis időbe még magához tért:
-Öhm, ne haragudjon, én Alberto vagyok. - félénken szorította meg neki nyújtott kezemet.
-Jaj ne, tegezz már, te vagy az első harminc alatti akivel ma itt találkoztam. Már kezdtem bedilizni. - oldottam a hangulatot, mire ő is elmosolyodott.
-Akkor rendben, Lina, de nekem most mennem kell, szerintem találkozunk még. - motyogta reménykedve, majd miután borravalót el nem fogadva távozott, átöltöztem, hogy jobban szemügyre vehessem ezt a csodás szigetet.

II. rész

Mivel a külvárosban van a villánk, két óra múlva értünk csak ki a Chicago-i repülőtérre. Az odavezető úton zenét hallgattam, egy szót se szóltam senkihez.

Odaérkezésünk után még fél óránk volt a becsekkolásig, így elmentem egy forrócsokiért, majd körülnéztem pár ajándékboltban. Az egyikben találtam egy kis aranyos felhőkarcoló-kulcsartót amit meg is vettem, legalább valami emlékeztetni fog az én nyüzsgő városomra. Jézusom, úgy viselkedek, mintha legalább elköltöznék a világ másik felére...

Mire visszaértem, már fel lehetett szállni a gépre, így rögtön az első osztály felé vettem az irányt, nyomomban apámmal és a személyzetével. Lehuppantam a kényelmes bőrülésre és mikor már kapcsoltam volna be az IPod-omat egy kis nyugtató zenéért, apám szólalt meg:

-Na, várod a nyaralást? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Aha. Kafa lesz. - motyogtam unottan.
-Mi a baj? - tudakolta. Szóval nem voltam elég meggyőző.
-Semmi, tényleg nagyon várom már! - mosolyogtam rá bíztatóan. - Csak...
-Igen? - vágott közbe.
-Csak egyszer szeretnék nyugodtan, kettesben veled utazni. Minek kell a fél háznak a nyakunkon lógnia? - panaszoltam. Oké, nem kéne nyafognom, inkább örülnöm kéne, hogy egyáltalán magával visz, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem.
-Szívem, te is tudod, hogy őket minden forgatásra magammal viszem. Kellenek a munkámhoz. De tudod mit, ha lesz egy kis szabadságom elmegyünk valahova csak te, meg én. Mit szólsz hozzá? - kérdezte feldobottan.
-Az nagyon jó lenne apu. - feleltem én is vidáman, de féltem, ebből végül semmi se lesz.

Az út hátralévő részében sokat beszélgettünk, ő mesélt a forgatásról, szereplőkről, én pedig figyelmesen hallgattam. Jó volt vele egy kicsit együtt lenni. Pár óra múlva már csak messziről hallottam apu hangját: elaludtam.

Álmomban a szigeten sétálgattam a selymes homokban és valaki a kezemet szorongatta. Ráemeltem szemeimet. Az a srác volt akiről Maya áradozott nekem. Robert. Bazi jól nézett ki, kidolgozott felsőtestét nem fedte semmi. Nem szóltunk egymáshoz, de így volt meghitt. Ő egyszer csak megállt, felém fordult, a lágy szellők által arcomba fújt kósza tincseimet arrébb simította s ajkai vészesen közeledtek az enyéim felé. Én mohón kaptam utánuk, nyelvemmel végigsimítottam rajtuk, övé pedig rögtön utat tört számba. Átkaroltam a nyakát, ő derekamat fogta át kezeivel és hosszú percekig kényeztettük egymást. Egy idő után elterített a lágy homokban, felém kerekedett és nyakamat borította be izgató csókokkal. Aprókat nyögdécseltem, mindennél jobban vágytam rá. Érteztem hogy ő is, így fokozva izgalmát, nadrágján keresztül kezdtem el simogatni férfiasságát.

Nem érdekelt semmi más, csak hogy végre teljesen az övé legyek, de ekkor kipattantak szemeim. Még mindig a repülőn ültünk, én pedig teljesen felizgulva azt sem tudtam hol vagyok. Megőrjített ez a férfi még álmomban is. Elhatároztam, hogy bármi áron, de ő az enyém lesz!

I. rész

-Rózsaszín vagy lila? - kérdeztem barátnőmet a szombámban tornyosuló ruhakupac közepén ücsörögve, mivel nem tudtam eldönteni két azonos fazonú felsőmről, hogy melyiket vigyem magammal közelgő álomnyaralásomra. Maldív-szigetek. Hmm.
-Lila, sokkal szexisebb. - mondta határozottan Maya. - Márpedig el kell csábítanod és haza kell hoznod magaddal azt a jóseggű színészfiúcskát. - kacsintott rám. Témánál vagyunk...
-Nem érdekel az a majom Robert. - motyogtam. - Tudod mit, mindkettőt elviszem. - tértem vissza eredeti témánkra, majd belehajítottam a toppokat LV bőröndömbe.
-Téged nem kell, hogy érdekeljen. Hazahozod, utána majd kezelésbe veszem én. - vigyorodott el pajzánul.
-Reménytelen vagy. - csóváltam meg a fejem lemondóan.
-De így szeretsz. - majd adott egy cuppanóst, felállt, és újra eltünt a gardróbomba.

Maya kiskorom óta a legjobb barátnőm. Mindenben mellettem áll. Velem volt mikor másodikban totál belezúgtam egy kissrácba és ő összehozott vele, akkor, mikor megjött az a bizonyos és sikoltozva szaladtam át hozzá, hogy mi van, akkor is, mikor anya eltünésekor senkivel se akartam beszélni, de ő nem mozdult a szobám ajtaja elől, ezenkívül együtt éltük át életünk első gyantázását, vele beszéltem meg szüzességem elvesztését, és minden további csajos dolgot. Ezért is nehéz lesz nélküle ez a pár hét.

Ma este indul a járatunk a gyönyörűséges üdülőparadicsomba. Csak apa és én. Meg mellékesen pár pincsikutya akik állandóan engem fognak pesztrálni. Mayával már kiterveltünk pár tuti lerázós dolgot, mivel márpedig én bulizni fogok. Szabadon, korlátok nélkül.

Gyorsan bepakoltunk hárombőröndnyi ruhát, bár kétlem, hogy ennyivel is fogok hazakerülni. Állítólag nyílt Malé-n egy új Gucci bolt. Öhm, ja, eléggé divatmegszállott vagyok. A táskák a gyengéim, és...

-Hahó, föld hívja Linát, Lina jelentkezz! - állt be elém kotnyeles barátnőm, miszerint öltözni kéne, hogy időbe érjek a reptérre.
-Jó, és mit a frászt vegyek fel? - kérdeztem unottan.

Maya elémpakolt pár kényelmes ruhát, én engedelmeskedve felkaptam magamra azokat, gyorsan kivasaltam a hajam, bepakoltam egy kisebb táskába a legfontosabb dolgokat, mint az irataim, telefon, pénz, és már cipeltük is le itatyóimat.

Már kint várt rám apám a Merciben, természetesen sofőrrel együtt, így én gyorsan elköszöntem pár, hozzám közelebb állő személytől a házban, de végül sírdogáló barátnőmhöz értem.

-Jajj, te ribi, ne sírj már! - ölelgettem meg.
-Úgy fogsz hiányozni! Ennyi időt még nem töltöttünk külön. - mondta szipogva.
-De mire jó a jó öreg telefon, és skype? - incselkedtem mosolyogva. - Hívjuk egymást minden nap! - bíztattam.
-Az biztos is - ugrott még egyszer utoljára a nyakamba, én pedig még hosszú puszik után végre elindulhattam életem egyik nagy-nagy élményére.

Bevezető

Lina Arnault, 18 éves Chicago-i gimnazista lány vagyok, aki nagyszájú, makacs, hisztis, ámde szeretnivaló, és talpraesett - barátaim szerint. Szép kis lista, nemde?

Mindent magkapok, amit csak akarok. Az én álláspontom szerint mondhatjuk úgy is, hogy egy elkényeztetett liba vagyok. De változni szeretnék... Rengeteg haverom van, viszont abból nem sok igaz barát, aki segíthetne nekem. Mindenki a pénzemre, népszerűségemre hajt. Fasza. Itthon nem részeslök nagy figyelemben, csupán a személyzet lesi minden mozdulatomat. Apám a híres filmrendező, Anthony Arnault. Nem sok időt tölthetek vele a munkája miatt, így nyaranként mindenhová magával hurcol, hogy több időt töltsünk együtt, amiből valljuk be, nem sok valósul meg, de nem mondom ígyse, hogy túlzottan zavar. Szebbnél szebb helyeket járhatok be olyankor. Napfény, kánikula, hajnalig tartó bulik, és pasik minden mennyiségben.

Apropó, anyám tizenegy éves korom óta börtönben van valahol a kontinens másik felén... Igazából azt se tudtam hova tűnt akkoriban. Két évre rá mondta meg apám, hogy soha többé nem láthatom őt. Nagyon kiakadtam és tudni akartam az igazságot, de apa nem szereti ezt a témát. Istenem, én már lassan nyolc éve nem hallottam felőle semmit. Teljesen ki voltam borulva, semmi se érdekelt. Kívülről próbáltam fenntartani a látszatot, hogy minden rendben, sikerült is - azóta nem nyílok meg igazán senki előtt.

De anya a múlt, számomra már nem létezik. Túl sokat szenvedtem miatta, így végül megtanultam pozitívan állni az élethez, ezért is már izgatottan várom mit hoz nekem ez a nyár. Apa a várva-várt Breaking Dawn rendezője, ezért egy teljes hónapot a Maldív-szigeteken fogok tölteni a forgatása alatt. Olvastam a könyveket és nászútas jeleneteket fogják ott felvenni. Tökéletesre kell sikerülnie, mivel mindenki nyálcsorgatva várja már Edward-Bella párosa mit fog összehozni abban a pár romantkával túlfűtött hétben.

Én nagy ívből leszarom a filmet, szórakozni megyek oda, és szerezni magamnak egy feledhetetlen nyarat. Nézzük, mi sül ki belőle...