-Rózsaszín vagy lila? - kérdeztem barátnőmet a szombámban tornyosuló ruhakupac közepén ücsörögve, mivel nem tudtam eldönteni két azonos fazonú felsőmről, hogy melyiket vigyem magammal közelgő álomnyaralásomra. Maldív-szigetek. Hmm.
-Lila, sokkal szexisebb. - mondta határozottan Maya. - Márpedig el kell csábítanod és haza kell hoznod magaddal azt a jóseggű színészfiúcskát. - kacsintott rám. Témánál vagyunk...
-Nem érdekel az a majom Robert. - motyogtam. - Tudod mit, mindkettőt elviszem. - tértem vissza eredeti témánkra, majd belehajítottam a toppokat LV bőröndömbe.
-Téged nem kell, hogy érdekeljen. Hazahozod, utána majd kezelésbe veszem én. - vigyorodott el pajzánul.
-Reménytelen vagy. - csóváltam meg a fejem lemondóan.
-De így szeretsz. - majd adott egy cuppanóst, felállt, és újra eltünt a gardróbomba.
Maya kiskorom óta a legjobb barátnőm. Mindenben mellettem áll. Velem volt mikor másodikban totál belezúgtam egy kissrácba és ő összehozott vele, akkor, mikor megjött az a bizonyos és sikoltozva szaladtam át hozzá, hogy mi van, akkor is, mikor anya eltünésekor senkivel se akartam beszélni, de ő nem mozdult a szobám ajtaja elől, ezenkívül együtt éltük át életünk első gyantázását, vele beszéltem meg szüzességem elvesztését, és minden további csajos dolgot. Ezért is nehéz lesz nélküle ez a pár hét.
Ma este indul a járatunk a gyönyörűséges üdülőparadicsomba. Csak apa és én. Meg mellékesen pár pincsikutya akik állandóan engem fognak pesztrálni. Mayával már kiterveltünk pár tuti lerázós dolgot, mivel márpedig én bulizni fogok. Szabadon, korlátok nélkül.
Gyorsan bepakoltunk hárombőröndnyi ruhát, bár kétlem, hogy ennyivel is fogok hazakerülni. Állítólag nyílt Malé-n egy új Gucci bolt. Öhm, ja, eléggé divatmegszállott vagyok. A táskák a gyengéim, és...
-Hahó, föld hívja Linát, Lina jelentkezz! - állt be elém kotnyeles barátnőm, miszerint öltözni kéne, hogy időbe érjek a reptérre.
-Jó, és mit a frászt vegyek fel? - kérdeztem unottan.
Maya elémpakolt pár kényelmes ruhát, én engedelmeskedve felkaptam magamra azokat, gyorsan kivasaltam a hajam, bepakoltam egy kisebb táskába a legfontosabb dolgokat, mint az irataim, telefon, pénz, és már cipeltük is le itatyóimat.
Már kint várt rám apám a Merciben, természetesen sofőrrel együtt, így én gyorsan elköszöntem pár, hozzám közelebb állő személytől a házban, de végül sírdogáló barátnőmhöz értem.
-Jajj, te ribi, ne sírj már! - ölelgettem meg.
-Úgy fogsz hiányozni! Ennyi időt még nem töltöttünk külön. - mondta szipogva.
-De mire jó a jó öreg telefon, és skype? - incselkedtem mosolyogva. - Hívjuk egymást minden nap! - bíztattam.
-Az biztos is - ugrott még egyszer utoljára a nyakamba, én pedig még hosszú puszik után végre elindulhattam életem egyik nagy-nagy élményére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése