III. rész

Miután magamhoz tértem az imént átéltek után és sikerült végre lenyugtatni magam, - mellesleg közben apám megkérdezte, jól vagyok-e, nos, ha tudná, hogy édes kislánya éppen az előbb képzelgett arról, hogy majdnem leendő munkatársával szexel (aki egyébként egy világsztár), fura lenne... - már egy órányira voltunk Malé-tól, így eldöntöttem, hogy az út hátralevő részén a felhőket fogom bámulászni. De bárhová is néztem, mindenhol Őt láttam. Nem tudtam kiverni a fejemből, visszaemlékeztem milyen jól esett az érintése, simoga... Lina, állj le, hisz nem is ismered! - szólalt meg egy belső hang. Így van, el kell felejtenem!

Nagy nehezemre sikerült másra koncentrálnom, így már csak arra eszméltem fel, hogy a stewardess arra kér kapcsoljam be az övemet.

A leszállás zökkenőmentesen zajlott, felkaptuk a csomagjainkat és kiléptünk a verőfényes Malé-ra. Az az illat, a légkör, az emberek... Mind olyan pozitív volt. Már nagyon vártam mikor nézhetek körül jobban, de rögvest tuszkoltak is be egy kocsiba és a Hilton felé vettük az irányt.

A szálloda felé végig az óceán mentén haladtunk, így gyönyörködhettem abban. A parton rengetegen voltak, így elhatároztam én is minél előbb felhúzom fürdőruhámat. Mindenki olyan vidámnak, és gondtalannak tűnt ezen a kis szigeten. Jól megleszek itt.

A hotel csodaszép volt. Ahogy beléptünk az előtérbe eltátottam a számat. Oké, már rengeteg ötcsillagos szállodában megszálltunk, de ez tényleg marha szép volt. Minden olyan letisztult, világos, csillogó díszekkel tarkítva. Ami különösképp tetszett az az óriási akvárium volt, melyben szebbél-szebb, színesebbnél-színesebb halak úszkáltak. A recepción nagyon kedvesek voltak hozzánk, már-már túlságosan is. Az a nyájas, negyvenes nő szinte falta a szemeivel apámat, majd sok sikert kívánt a forgatáshoz. Aha.

Megkaptuk a kulcsainkat, én a 403-as szobát birtokolhatom. Egyik oldalamon apám, másikon Samantha, apám asszisztense fog lakni, szemben velem pedig Joshua, az egyik testőrünk. Kedves egy fazon, bírom őt.

A szobám is hasonló reakciót váltott ki belőlem, mint a hall, ha nem jobbat. Körübelül nem is egy egyszerű szoba ággyal, zuhanyzóval, meg hasonlókkal, hanem egy komplett lakosztály. Elborzadtam, mi vagyok én, valami hercegnő?! Mindenesetre élveztem a helyzetet, itt aztán nagy bulikat lehet majd csapni.

Miután végigsétáltam az én birodalmamban, elterültem az egyik bőrkanapén és vártam, hogy végre felhozzák a csomagjaimat. Pár perc múlva kopogtak. Felpattantam, majd rohantam is ajtót nyitni.

Egy fiatal, izmos, sötét hajú, kreol bőrű fiú állt előttem lehajtott fejjel, éppen a bőröndjeimmel küszködött.

-Hölgyem, meghoztam a csomagjait! - mondta betanultan, majd felkapta fejét. Tekintetünk találkozott. Egész helyes volt, sőt. Babaarcát borostája és markáns arccsontja tette férfiassá, olyan egzotikus kisugárzása volt. Tuti valami déli helyről jött.
-Köszi! - mondtam elbűvölő mosollyal, de ő még mindig csak engem mustrált. Percekig folytatta tevékenységét, így jobbnak láttam megszakítani ezeket a kínos pillanatokat. - Lina Arnault. - mutatkoztam be. Bele telt kis időbe még magához tért:
-Öhm, ne haragudjon, én Alberto vagyok. - félénken szorította meg neki nyújtott kezemet.
-Jaj ne, tegezz már, te vagy az első harminc alatti akivel ma itt találkoztam. Már kezdtem bedilizni. - oldottam a hangulatot, mire ő is elmosolyodott.
-Akkor rendben, Lina, de nekem most mennem kell, szerintem találkozunk még. - motyogta reménykedve, majd miután borravalót el nem fogadva távozott, átöltöztem, hogy jobban szemügyre vehessem ezt a csodás szigetet.